1. Történelmi-földrajzi adatok

1.1. Földrajza

Köröstárkány a Fekete-Körös mellett részben a part, részben a legalsó terasz szintjén fekszik. Csodálatos kilátással és friss levegővel rendelkezik. Neve valószínűleg török-tatár eredetű személynév. Román neve Tărcaia.
A község a Belényesi medence dél-keleti részén helyezkedik el, 7690 hektár (azaz 76,9 km2) összterületen, ami Bihar megye 1,02%-a és a Belényesi medence 7,68%-át teszi ki. Pontos elhelyezkedése: 46° 33’ északi szélesség, és 22° 28’ keleti hosszúság.
A hőmérséklete télen körülbelül 4,3°C, nyáron pedig átlagosan 19,9°C-ot ér el, míg évi csapadékmennyisége 709 mm/m2.
Köröstárkány községszékhely: a hasonló nevű falun kívűl három román falu tartozik tartozik hozzá:Tárkányka (Tărcăiţa), Tatárfalva (Totoreni) és Mierag. Köröstárkányban található a község polgármesteri hivatala, orvosi rendelője valamint az V-VIII osztályos iskola is.
Az alábbi táblázatban területi adatok szerepelnek Köröstárkány felosztását illetően:

KÖRÖSTÁRKÁNY TERÜLETI ELOSZTÁSA (ha-ban)
Központi rész 1,14
Lakott terület 61,02
Ipari terület 2,70
Mezőgazdasági gazdálkodások 3,05
Szabadidő eltöltésére szolgáló terület -
Községi gazdálkodások 0,60
Összekötő útvonalak 2,16
Más területek -
Összterület 71,07

1.2. Történelme a századok folyamán

A Fekete-Körös völgyi lakosság túlnyomó része ma román nemzetiségű, és csak kis részben magyar. A történelem folyamán azonban az első letelepülő nép a magyar volt.
Anonymus szerint a honfoglaláskor Tuhutum és unokája telepedett meg nemzetségével a Fehér- és Fekete-Körös, a Tisza valamint az erdélyi hegyek közötti vidéken.
Tárkány feltehetőleg 1000-1050 óta létezik. Alapítói minden bizonnyal székely gyepűőrök voltak.
A tatárjárást átvészelt Rogerius, nagyváradi kanonok, Siralmas ének című művében találkozunk körös-völgyi települések nevével: „Tamásda a Fekete-Körös partján fekszik, hol a Tőz vize beleömlik.” Lakosságát 1241-ben a mongolok irgalom nélkül kiirtották. Olyan Fekete-Körös völgyi és melléki települések nevei, mint például Solymos, Gyanta, Szigeti, Jánosd, Székelytelek már 1213-1217 között szerepelnek a váradi Regestrumban. (A Regestrum nem más, mint a váradi káptalan előtt 1208-1231 között zajlott peres ügyek írásba foglalása.) Itt még nem jegyzi meg Tárkány falut, de ez csak a peres ügyek hiánya miatt történhetett meg, mert minden bizonnyal, a falu a többi községgel egyidős.
Köröstárkány is annak köszönheti a fennmaradását, a többi községhez hasonlóan, a mongolok támadása idején, hogy sűrű erdővel volt körülvéve. A nagy veszélyt jelentő mongoloknak semmi és senki sem állhatott útjába, s csak az menthette meg életét, aki, mint Rogerius is, az ősrengetegbe vetette magát. Ezek az egész Fekete-Körös völgyét betöltő erdőségek a múlt század közepéig fennállottak, a községek pedig az erdőkben szigetszerűen voltak elszórva. A mongolok az itt bujdosó lakosságot valószínűleg nem sok sikerrel üldözhették, s ennek köszönhető, hogy a váradi Regestrumban is felemlített Fekete-Körös völgyi falvak túlélték ezt a rettenetes időt.
Ebben az időben azonban nemcsak a fent említett községek léteztek, hanem sokkal több, de ezek ősiségét oklevelekkel nem lehet kimutatni, mert a sokszázados harcok és pusztítások nemcsak az írott emlékeket semmisítettek meg, hanem azon hiteles helyeket is, ahol ezek esetleg fennmaradhattak. A történelmi kútfők híján azonban segít a néprajz-tudomány, és a helységnevek, melyek sok kideríthetetlennek hitt kérdést megvilágíthatnak.
Az első írásos emléket az 1332-1337-ből legteljesebben fennmaradt pápai tizedlajstrom képviseli. A pápaság által szedett tized a keresztes hadjáratok megszervezését célozta. Benne megemlíti Tárkányt, mint egyházas községet. A név ugyanaz, csak ebben az időben az írásmód eltért a maitól. 1332-ben Tharkand, 1333-ban Thurkan, 1335-ben Tharkan, és az 1336 évi tizedlajstromban Tarkun néven említik. Csak 1587-ben találjuk először Tárkány néven, mint az erdélyi fejedelem tulajdona.
1422-ben Scolari András püspök levelében is találkozunk vele, mint magyar községgel. 1478-ban már szőlőművelésről is találtak feljegyzéseket. A váradi püspökség nagy földterületeket birtokolt a Fekete-Körös völgyi települések határaiban. A XVI. században a püspökség elpusztult, és így Belényesnek, és a környező falvaknak megszűnt minden kapcsolata Váraddal, amely török kézre került. A XVI. század végén az erdélyi fejedelmek birtokába került és visszakerült területeket módosabb családoknak adományozták. Ezek a családok viszont rövid ideig élvezhették a földterületek nyújtotta kiváltságokat és az anyagi javakat, mivel a XVII. század végere ismét visszakerült régi birtokosa, a püspökség kezébe.
Tárkány régi temploma 1575-ben épült. 1600-ban már református községként szerepel. Ekkor, egészen pontosan 1587-ben találjuk először mai nevén említve a falut. Valószínűleg a fejedelmek alatt erdélyi papok reformálták, mert az egyházi szokások ma is erdélyiek.
A Fekete-Körös völgyének alsó része – Tenke és Magyarcséke központtal – a középkorban szinte teljes egészében magyarlakta terület volt. A völgy felső részén pedig, ami ma közigazgatásilag két nagyobb központra oszlik: a belényesire és a vaskóira, több román falu létezik, mint amennyi magyar. Köröstárkány is itt helyezkedik el, Belényestől körülbelül 4 kilométer távolságra.
A felső vidéket földrajzi helyzete miatt a török és tatár csapatok nem támadták, de az alsó részen elő magyar lakosság osztozott az Alföld sorsában. A csaták nyomán rendre el-elfogyó magyar lakosságot román nemzetiségűek váltották fel. A nagyobb összefüggő magyar nyelvterületeket és a szórványokat azonban nem tudták beolvasztani. Egy ilyen szigete maradt meg a magyar társadalomnak Köröstárkányban, ami ma sem veszítette el identitását.
Tárkányhoz tartozott hajdan a XVII. században alapított Kistárkány is, ami ma Köröstárkány községet alkotó négy falu egyike is.
1777-től Mária Terézia Dekrétuma alapján az erősödő román görög-katolikus egyház váradi püspöksége kapja meg a belényesi „Doménium” birtoklási jogát, és ezzel együtt a tárkányi, addig a fejedelem tulajdonában lévő földterületeket.
A XVI. század végén Tárkány a töröknek hódolt. Ezért az ellenség nem pusztította, de ennek ellenére sok csapás éri. 1738-ban a pestis fel év alatt kilencvenkilenc felnőttet vitt el. Ekkor ez a lakosság fele volt. Az 1836. évi kolerában harmincnégy, az 1873. éviben pedig százharminchárom lélek pusztul el az anyakönyvi adatok szerint. Ugyanilyen arányú volt a pusztulás a szomszédos községekben is.
1886-ban, K. Nagy Sándor, Bihar vármegye földrajza című művében jegyzi fel a következőket: „Tárkány székely eredetű szorgalmas lakosokkal van tele, kiknek öltözete és beszédmódja is igen sajátságos és érdekes.”
1899-ben Győry József tárkányi pap írja a tárkányiakról, hogy Erdélyből a Székelyföldről telepítette Bethlen Gábor fejedelem a Benedek, Mikló, Szatmári és Antal családok első őseit 1614-ben, egyszersmind nemességet adott nekik, és kiváltságlevelében a községet Nagytárkány városnak nevezi el. Folytatva a történelmi adatok sorát, megemlíthető, hogy a Pesti Hírlap 1910. április 26. számában a tárkányi magyarokról egyhasábnyi tárgyilagos leírásában a cikk írója János Zsigmond Székelyföld telepeseit látja bennük. Ezzel körülbelül kimerült a tárkányiakról a második világháborúig az összes nyomtatásban fennmaradt apróbb feljegyzések, melyek részben a néphagyományra, részben a családnevekre és régi anyakönyvi kivonatokra támaszkodnak.
Az adatok Tárkányról néhol eléggé kaotikusak. Néha egymásnak ellent is mondanak, főleg az alapítók és a legrégebbi időkből származó – már csak hagyományokra és néphiedelemre épülő – adatok. Viszont korántsem lehet egyértelműen azt mondani, hogy valóságértékük nincs.

1.3. 1919. áprilisa

1919. április 15-én megkezdődött a román csapatok offenzívája a Técső-Szatmár-Csucsa vonalon.
A Székely Hadosztály – lévén az egyetlen rendezett és akcióképes csapat – bár súlyos vereségek árán és létszámbeli hátrányban, de felvette a harcot a Fekete-Körös völgyében.
Ezen harcokból a tárkányiak is kivették részüket a Verbőczy-zászlóalj oldalán, mely nem bírva az ellenség számbeli fölényével, lassan vonult vissza, egészen Köröstárkány-Kisnyégerfalva vonaláig.
Április 18-án jött a hír, hogy a vörös csapatok a csucsai frontról megfutamodtak és így tarthatatlan csapdává vált a Fekete-Körös völgye. Verbőczy elrendelte a visszavonulást Nagyvárad felé, félvén a bekerítéstől, miközben a két magyar falu fedezék és oltalom nélkül maradt.
Április 19. lett Köröstárkány és a szomszédos Kisnyégerfalva fekete napja. A bevonuló félkatonai alakulatok és katonai ruhába bújt civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falvakat. Az áldozatok között találni lehetett nőt, férfit, öreget, fiatalt, de még vakot és süketet is. Válogatás nélkül öldököltek. Volt, ahol egész családok tűntek el, de olyan is előfordult, hogy megcsonkították áldozataikat, vagy, hogy élve temettek el embereket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok otthonról elbujdosott tárkányit fenesi román családok mentettek meg.
A háború után a tárkányiak eltemették halottaikat, és a fejfákra e súlyos mondatot írták fel megkülönböztetés végett: „Meghalt 1919 áprilisában, megöletett gyilkos kezek által”. A hatalom nemsokára elrendelte és kötelezővé tette a hozzátartozók számára ezen sírkövek kicserélését. Volt azonban egy-két család, akik – részben koruk és anyagi helyzetük miatt, részben pedig dacból – helyükön hagyták őket. Egyik másik máig fennmaradt (1. kép).

Sírkő 1919-ből

1. kép: 1919-ből fennmaradt sírkő.

Az évtizedek alatt a falu emberiekben és anyagiakban esett kárát – úgy tűnik – az idők folyamán kiheverte. Mindennél sokkal fájóbban érintette viszont a közösséget az az erkölcsi és lelki veszteség, amit 1919. április 19-én és a nacionál-kommunista rendszer alatt szenvedett el.
Fizetett és önkéntes agitátorok fáradoztak azon, hogy belesulykolják az amúgy is kisebbségben élő magyar közösségbe a kollektív kisebbségi bűntudatot, igyekezvén lelkiekben és öntudatban megcsonkítani egy olyan közösséget, amely mindig a maga ura volt.
Az, hogy ez csak részben sikerült nekik, bizonyítja az 1999-ben a mártírok emlékére emelt emlékmű, ami a templom előtt, a főtéren kapott helyet (2. kép).

Az emlékmű

2. kép: Az emlékmű, amit a falu 1999-ben emelt a mártírok emlékére.

1.4. A református falu templomának története

Ez az etnikai egység, a falu felekezeti (azaz református) egységre való törekvéssel is együtt jár. Amint az anyakönyvi adatokból kiderül, a község a felekezeti színesedéssel szemben kevésbé bizonyul(t) ellenállónak, mint etnikai téren.
A falu 1600-ban már református község volt. Valószínűleg a fejedelmek alatt erdélyi papok reformálták, mert az egyházi szokások ma is erdélyiek.
Köröstárkány első templomának építési éve visszanyúlik a XIV–XV századra: „góth stilben épült, s falain festmények voltak” (kivonat a Belényesi Református Egyház története című műből, írta Válláji Sípos Imre, Nagyvárad, 1883).
A feljegyzések szerint e templomot a jelenlegi templom helyéről az új templom építése érdekében „elhúzták” és 1842-ben „szétszedték”.
A köröstárkányi Református Egyházközösség új temploma 1841-44 között épült. Valószínűleg azért tartott ilyen hosszú ideig, mert az építést elkezdő Sófalvy József lelkipásztor 1842-ben meghalt.
A templom 1857-ben, építése után alig 13 évvel tűzvész martalékává vált. Még abban az évben leteszik az alapkövét az új, azaz a mai templomnak (3. kép).

A falu temploma

3. kép: A kép a falu templomát ábrázolja, ami a sok viszontagság ellenére, tűzvészeket átélve, ma is áll.

A mai templom történetének fontosabb évszámai:

  • 1857-60 között építik, ahogy a benti felirat hírdeti: „Isten dicsőségére
  • 1860-ban építik be az ablakait
  • 1899-ben épült a tornya, és ugyanekkor javították is a templomot
  • 1955-ben vásárolják az orgonát a nagyváradi Olaszi Templomból, ahol több mint 150 évig használták.
  • 1962-ben villamosítják
  • 1974-ben a templom általános javításon esik át
  • 1977-ben villanyáram meghajtására szerelik át a harangokat

Tornyában két harang lakik: a kisebbik 1901-ből, míg a nagyobbik 1923-ból származik.
A baptizmus terjedéséről mint pozitívumról olvashatunk Györffynél: „...a baptizmus terjedése kiszámíthatatlan jelentőségű úgy az oláh, mint a magyar nemzet szempontjából,… a hívő mindjárt megtérése után tapasztalja magán az isten áldását”. Ezzel szemben a falu lakosai közül sokan a község egységét bomlasztó jelenségként értelmezték a baptista és a szabad keresztény egyház tagjainak számbeli növekedését.

1.5. Iskolák és az iskolázás helyzete

Oktatás a reformáció óta létezik Köröstárkányban, azaz körülbelül 1600 óta. Nagyon fontos tény, hogy a reformációtól máig a faluban egyetlen évre sem szakadt meg a magyar nyelvű oktatás.
Az iskola 1948-ig az egyházhoz tartozott. Sokszor a kántor volt a tanító és a lelkész az úgynevezett „iskolaszék” elnöke.

Az oktatás ma 3 épületben folyik:

  • 1890-től használják a mai óvoda épületét, ami Református Egyház tulajdona volt. Előbb leány, majd vegyes iskolát működtetett itt. Nemrég az Egyház visszaigényelte és a jelenleg is érvényben lévő törvények szerint vissza is kapta ezt az épületet.
  • 1906-1910 között épült a mai V-VIII. Osztályos Iskola mellett a "régi iskola" épülete. Ezt ma már nem használják, renoválásra szorul.
  • 1936-ban adták át a mai I-IV. Osztályos Iskolát, ami sokáig I-VII. osztályosként működött.
  • 1986-ra készültek el és adták át az említett régi, ma már használaton kívüli iskolaépület mellett az egyemeletes V-VIII. Osztályos Iskolát. Ma ez a legfontosabb épület a három közül.

Az első román nyelvű oktatás párhuzamosan a magyar mellett 1937/38-as tanévektől kezdődik el állami támogatással.
1945-től részesül a kisebbségek oktatása állami támogatásban. Ugyanekkor kivonják a faluból a román nyelvű osztályokat.
1948-ban államosítják az iskolákat. Ekkortól kezdve Köröstárkányban kizárólag állami támogatású I-IV. osztályos magyar oktatás folyt.
Az 1958/59-es tanévtől 7 évesre nőtt a kötelező osztályok száma, míg 1964/65-ben végeztek az első 8. évfolyam végzős tanulói.
1981/82-ben az „iskolák központosítása” akció égisze alatt egységesítették a községben zajló oktatást: ez a 8 osztályt számláló iskola működtetésével és párhuzamos román nyelvű oktatással járt. Ekkor még Tărcăiţa rendelkezett független I-VIII. osztályokkal, de a ’90-es évek közepére beolvadt a Köröstárkányban zajló oktatásba.
Ma a román falvakban 1-1 tanító tevékenykedik I-IV. osztályos tanulókat oktatva, összevont módon. A diákok V. osztálytól kezdődően Köröstárkányban tanul(hat)nak anyanyelvükön, ugyancsak összevont (V-VI. illetve VII.-VIII. osztály együtt) tanrend szerint.

1.6. Régről fennmaradt helységnevek története

Máig változatlanul fennmaradtak azok a helységnevek, amelyek már az 1600-as években is léteztek. Ilyenek például az utcanevek: Olaszi utca, Mocsár, Alszeg, Felszeg, stb. Úgyszintén a rétek, erdőségek vagy dombok nevei: Birta rét, Szabó rét, Tamás rét, Mátyás rét, Oláh rét, Pitás rét, Gad rét, Palasági rét és Hajdú rét. Ezek a nagyobb földterületek régen népesebb családok kezében voltak, és főleg erdőirtásokkal sikerült őket termő területté vagy kaszálókká változtatni. Az első területfoglalások és nagyobb irtások minden bizonnyal a XVII. század előtt történhettek.
Azt, hogy a családok irtás útján jutottak földhöz, mutatja például a Melicze irtás név is, amelyiknek névadó családja Belényesben szerepel utoljára, 1600-ban. A Györgyi kert, Sipos dülő nevében is 1600 előtt kihalt családok neve lappang. Ille szőlője a hagyomány szerint a tárkánykai Ille nevű román családé volt, és tőlük vásárolták meg a tárkányiak.
A Fejedelemerdő elnevezés, annak emlékét őrzi, hogy Tárkány 1660-ban a fejedelem tulajdona volt.
A község ősi közös szántóföldjei azon dűlők lehettek, melyeket valamilyen tulajdonság nevével jeleztek. Ilyenek a ma is használt Nádas, Porondok, Csigára, Mocsár vagy a Bikkes-dűlő és a Bujdosó.
Az Idők folyamán a nép a réteket is egyre nagyobb ütemben felszántotta, úgyhogy az említett dűlőnevek ma mind szántóföldeket jelölnek, ahol kaszálók és rétek vetésekkel felváltva foglalnak helyet.

1.7. Vidéki turizmus

Az utóbbi években számos magyarországi és erdélyi család keresi fel Köröstárkányt csupán pihenés céljából vagy azért, hogy kisebb-nagyobb kirándulásokat szervezhessenek a közeli látnivalók megtekintésére. A faluban egyre többen foglalkoznak turisták elszállásolásával, ami részben bevételt is jelent az elszállásolást biztosító családnak.

A szerencsés földrajzi helyzetnek köszönhetően Köröstárkány a következő lehetőségekkel kecsegtet:

1. Biharfüred

  • Tárkánytól 30 km-re a Bihar-hegység északnyugati részében, a Jád patak forrásvidékén található
  • kiváló klimatikus gyógyhely 1102 méterrel a tengerszint felett, ózondús levegővel és sűrű fenyvessel rendelkezik.

2. Pádis karsztvidéke

  • Köröstárkánytól 47 km-re
  • 1100-1300 méteres tengerszinti magasság
  • változatos karsztjelenségek: katlanok, szorosok, szakadékok, barlangok.

3. Bihar hágó – Aranyoslápos

  • 55 km-re található
  • gyors fejlődésben levő magashegyi üdülőtelep, 1000-1200 méteres magasságban Bihar és Fehér megyék határán
  • hegyi túrázási lehetőségek: Rozsda szakadék, Nagy Bihar csúcs (1849 m), a Fekete-Körös forrása, Aranyosfői jégbarlang
  • télen síelési lehetőségekkel illetve sífelvonóval

4. Kiskohi Medvék barlangja

  • Köröstárkánytól műúton 33 km-re, a Bihar hegység nyugati lábánál
  • délkelet-Európa legszebb cseppkőbarlangja, a maga 488 m hosszúságával
  • közvetlen közelében etnográfiai gyűjtemény és pisztráng tenyészet is található

5. Menyháza

  • 23 km-re fekszik Köröstárkánytól
  • 290 méter magasságban a Béli-hegység nyugati oldalán (Arad megyében)
  • termálfürdő és szabadtéri strand, márványbánya valamint túrázási lehetőségek
  • a közelben (6 km) a déznai vár romjai

6. Mézgedi cseppkőbarlang

  • 27 km-re található Tárkánytól
  • nagy kiterjedésű, 4750 m hosszúságú, több szinten fekvő barlang

7. Várasfenesi Béla vár

  • Köröstárkánytól mindössze 7 km-re található
  • a váradi püspökség fontos erődítménye volt már a XIII. században
  • ma falai omladoznak, de az északi feljárata még használható.