Isten hozta Köröstárkányban!

Dr. Kós Károly így ír Tárkányról:
„nincs párja Tárkánynak tán az egész világon” – mondták már Gyantán; ”Nem volt még Tárkányban? Hát oda el kell menni legelőszőr” – oktattak Belényesen. A környéken sűrűn használt tárkányias jelzőnek a népélet és népi kultúra minden területén valamiféle elsőrendű előbbre való, mintaszerű, követésre alkalmas jelentése van. Magyarremetén a parasztudvarok tisztaságát dicsértem, erre Tárkányt ajánlották, hogy ott nézzem csak meg. A gyantai szűcs Tárkányt ajánlotta, mint ahol a legszebb bőrmunkák találhatók. Jánosfalván, a házassági szokások után érdeklődve, lelkemre kötötték, hogy nézzek meg egy tárkányi lakodalmat. Belényesi utasítóm 1948-ban elmondta: az, hogy a város határának nagy részét idejében felszántották, a tárkányiaknak tulajdonítható, akiknek itt sok földjük van, márpedig ők a legigyekvőbbek az egész vidéken. Mikor pedig Várasfenesen egy régi kötött kaput rajzoltam, ugyancsak Tárkányt ajánlották, mint ahol szép befoglalt kapuk vannak.”